A lovasíjász verseny

Ma Magyarországon a lovasíjászatban két, alapvetően eltérő "irányzat" érvényesül. Kassai Lajos irányzatát többen ismerik, ehelyütt azonban Csondor Csaba gyakorlatáról szólunk. Ennek az elképzelésnek a lényege nem a mindenek felett álló lövésgyorsaság. Itt fontos szerephez jut a tegezhasználat, mert egy futam olyan hosszú, hogy annyi vesszőt nem képes senki sem kézbe fogni.

Valamint itt egy adott pontban többféle eltérő pontértékű lőlap is lőhető. Itt maga a versenyző dönt, és ezzel mintegy irányítja a versenyt, nincsen alárendelve a pályának. Lehetőség nyílik a taktikázásra, vagy az egyénnek jobban passzoló lövésmódok előtérbe helyezésére. Vesszőt lehet csoportosan elővenni, és íjhoz fogni, vagy akár egyesével is, de mivel egy futam alatt akár több mint 20 vesszőt is el lehet lőni, mindenképpen szükséges a tegezhasználat.

 

A pálya egy 33 méter sugarú kör, és egy 3 méter széles futófolyosó. A kör szélétől a középpontja felé kell húzni három, egymással 120 fokos szöget bezáró egyenest, mely 3 egyenlő részre osztja a pályát. Ezen kerül elhelyezésre a 3 cél az első futamban 7, a másodikban 11, a harmadikban 15 méterre a körpálya szélétől.  A célok 160 centiméter magas piramisok, melyeknek mind a 4 oldalán található egy 90 centiméteres 3 osztású lőlap. A rajtuk lévő pontértékek attól függnek, hogy honnan lehet rájuk lövést leadni.

Általában a pálya bármely pontjáról legalább 3, eltérő távolságú és pontértékű cél közül lehet választani. A piramisok helyett életnagyságú emberalakok is használhatóak. Egy futam 3 kör megtételéből áll, melynek szintideje 77 másodperc, ennyi idő alatt kell visszaérni a kiindulási helyre, azaz a kb. 630 métert megtenni. Ez alatt az idő alatt kell minél több pontot meglőni. A másodpercekkel nem érdemes spórolni, mert nem adódnak hozzá a pontértékekhez. Minden futam egyforma, csak a célok távolsága változik a fentebb leírtak szerint.